Itt a tanév vége. Alsós, felsős, érettségiző – a szülőkkel és a pedagógusokkal karöltve – egy emberként várja, hogy fellélegezhessen végre ezután a rendhagyó tanév után. Előtte azonban hátra van még az év hivatalos zárása, a bizonyítványok és oklevelek átvétele. Benne az osztályzatokkal. Sokan vélik úgy, hogy a jegyeknek komoly tétje van a továbbtanulás szempontjából. Annak viszont még ennél is nagyobb súlya, hogy milyen mondatokkal fogadjuk az évvégi jegyeket. Hiszen szavaink hatása még jóval az iskolás évek után is velünk marad, amikor a bizonyítványok már rég elsárgultak.
„Fiam, te egyre lustább és butább vagy. Ilyen jegyekkel semmire sem viszed.”
Miért nem működik ez a visszajelzés? A lustaságot, butaságot hajlamosak vagyunk személyiségünk állandó, megváltoztathatatlan jellemzőjének gondolni. A valóban hatásos reflexió tartós vonások helyett a konkrét viselkedésre, a diák tanulásba fektetett munkájára, erőfeszítéseire vonatkozik. Az erőfeszítés mértékén lehet változtatni. Ellenkező esetben a tehetetlenséget tanuljuk meg, azaz, hogy bármit teszünk, semmire sincs hatással.
A problémás mondat ráadásul idővel önbeteljesítő jóslattá is válhat.
Mit mondjunk helyette? Egy lehetséges példa: „Úgy látom a jegyed alapján, hogy kevés volt a tanulásra fordított idő, vagy az valamiért nem volt hatékony. Ha fejlesztesz a tanulási módszereiden, vagy több időt szentelsz a tananyag megértésére, a jövőben javulhatnak a jegyeid.”
„A jó jegyeidért kapsz egy iPodot”
Miért nem működik ez a visszajelzés? A mai, igazán gyorsan változó világban különösen fontos, hogy hamar eligazodjunk az ismeretek között, hatékonyan sajátítsuk el az újabb és újabb dolgokat, és nyitottsággal tekintsünk a bennünket körülvevő újdonságokra. Ez csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha a tanulás, az ismeretszerzés önmagában is örömet, a fejlődés élménye önmagában is elégedettséget okoz.
A külső motivációs eszközök ideig-óráig működhetnek csak.
Esetleg képesek nehéz helyzetekben a holtponton átlendíteni. Hatásukra azonban a cselekvés elveszíti jutalmazó erejét. Puszta eszközzé silányul, és a figyelem a cselekvés belső élménye helyett a külső jutalmak megszerzésére vagy az esetleges büntetések elkerülésére fog irányulni.
Mit mondjunk helyette? Egy lehetséges példa: „Igazán szép jegyek! Gyere, töltsük együtt délutánt, és meséld el, melyikre vagy a legbüszkébb, és hogy sikerült elérned!”
„Bezzeg Botond a pandémia alatt is meg tudta ötösre tanulni”
Miért nem működik ez a visszajelzés? Az egyének szokásaikban, képességeikben, érdeklődésükben, teljesítményükben nagyfokú különbségeket mutatnak. Az életkörülmények, lehetőségek is különböznek.
Nem célszerű almát a körtével hasonlítani.
Tény, hogy a társas összehasonlításnak vannak előnyei, hiszen például énképünket formálják, segíthetnek a viszonyítási pontokon keresztül megtalálni a helyünket a világban. Azonban, ha a két szembeállított személy túlzottan különbözik egymástól, akkor a különbség csökkentésének esélye alacsonyabbnak tűnik, az már egyáltalán nem hat motiválóan a személyre. Negatív érzéseket ébreszthet akár a bezzeg-osztálytárs (pl. düh), akár önmagunk irányába is (pl. kisebbrendűség érzése).
Mit mondjunk helyette? Egy lehetséges példa: „Úgy tűnik, tavalyhoz/félévhez képest kevesebbet foglalkoztál az anyaggal. Mit tehetnél másképp, hogy ezen változtass jövőre?”.
„Milyen szép jegyeket kaptál! Nagyon szeretlek!”
Miért nem működik ez a visszajelzés? Az érzelmi biztonság alapvető igényünk. Ez sérülhet, ha a másik iránti pozitív érzelmeink az eredményeiből, a jegyeiből, a viselkedéséből vagy bizonyos tulajdonságaiból fakadnak.
A feltétel nélküli elfogadás a személyre mint önmagában is értékes emberre irányul.
A példában szereplő két mondat összekapcsolásával épp feltételekhez kötjük a másik azon élményét, hogy ő is önmagában szerethető, elfogadható személy.
Mit mondjunk helyette? Egy lehetséges példa: „Igazán jó jegyeket kaptál! Gratulálok!”. A „Szeretlek” mondatot pedig külön, később vagy más alkalommal mondjuk, amikor már nem köthető össze különféle teljesítményelvárásokkal.
cottonbro fotója a Pexels oldaláról
Felhasznált források:
Mészáros A. (2002). Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
Smith, E. R., Mackie, D. M. (2001). Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Mi lesz a Népligettel? Elkeserítő állapotok uralkodnak Budapest legnagyobb közparkjában
Két HÉV vonal teljes megújulása várható, az M2 metrót is bevonják
KÉPEK, VIDEÓ: Lenyűgöző tűzijátékkal ünnepelte Magyarország az államalapítást
A Fülöp-szigetektől Szombathelyig: vendégmunkások a magyar szolgáltató szektorban
Nagyvásárcsarnok: a vásárlók paradicsoma Budapest szívében
Új járatok Budapestről: brit és ír fapadosok küzdenek majd a magyar utasokért
